Szamurájpáncél

A japán harcosok fegyverzetének egyik legszembetűnőbb darabja a gazdagon díszített és változatos színekben pompázó páncél volt. A vértezet művészi kialakítása két fontos célt szolgált. Egyrészt szükséges volt, hogy a harcost könnyen fel tudják ismerni a csatamezőn, másrészt a szamurájok már a megjelenésükkel is igyekeztek megrémíteni az ellenségeiket. Ezt rikító színekkel és ijesztő harci-maszkokkal próbálták elérni. A páncél felépítése igen bonyolult: gyakran akár 20-25 darabból is állhatott. Ennek ellenére meglepően könnyű vértezetnek számított, így nem akadályozta a harcost a mozgásában. A szamuráj családokban nagy tisztelet övezte a páncélokat is. Külön szentélyben helyezték el őket, és a kardokhoz hasonlóan gyakran apáról fiúra szálltak.

A Déri-gyűjteményben három XVIII. századi szamuráj páncél található. Mindegyik darab az ún. „tószei guszoku” típusba tartozik, és egyedi díszítéssel van ellátva. A képen látható vértezet elsősorban láncszemekből, bőrlapokból és selyemzsinórokból épül fel, egyedül az arcvédő és a sisak harangja készült acélból.