Teaszertartás eszközei

A teaszertartásnak (japánul: csa-no-ju – „forró víz a teára”) komoly hagyománya van Japánban. Ennek során a vendégek egy időre kiléphetnek a mindennapok körforgásából, és közösen, rangtól függetlenül élvezhetik az egyszerűség, a nyugalom és a rusztikus szépség atmoszféráját, amit a teamester gondos munkával megteremt.



A tea fogyasztásának kezdete a XII. századig nyúlik vissza, amikor a Kínából hazatérő szerzetesek meghonosították a teacserjéket Japánban.

Maga a ceremónia fokozatosan alakult ki, amikor a papok különböző szertartásokat és szabályokat kezdtek kialakítani a tea elkészítésére, tálalására és fogyasztására. Később számos iskola jött létre, amelyek más-más rítusokat követtek.

A leghíresebb teamester Szen no Rikjú volt (1522-1591). Ő az egyszerűségre és a természetességre törekedett. Számos újítást vezetett be, például csökkentette a teaszobák méretét, valamint bevezette a bambusz virágtartók, a szabálytalan formájú csészék és a vaskannák használatát. Ízlésének és esztétikájának hatása a mai napig kimutatható a teaszertartásokban.



A teaszertartás kiállított eszközei már Déri Frigyes halála után, 1934-ben kerültek a múzeumba. A képen a ceremónia néhány jellegzetes eszköze látható: vízmerő kanál, teatartó, víztartó korsó és a tea elkészítésére szolgáló tálkák.